Ételallergia vagy intolerancia? Mi a különbség?

Az ételallergia és az ételintolerancia két különböző reakciót jelent a szervezet

részéről bizonyos élelmiszerekre. Bár a tünetek néha hasonlóak lehetnek, a kiváltó okok, a reakció mechanizmusa és a lehetséges következmények jelentősen eltérnek. Fontos a két állapot megkülönböztetése a megfelelő diagnózis és kezelés érdekében.

Az ételallergia az immunrendszer kóros reakciója egy vagy több élelmiszerben található fehérjére. Az immunrendszer tévesen veszélyesnek azonosítja ezeket az ártalmatlan fehérjéket (allergéneket), és ellenanyagokat (IgE) termel ellenük. Amikor az allergiás személy legközelebb fogyasztja az adott élelmiszert, az IgE ellenanyagok reakcióba lépnek az allergénnel, és hisztamin, valamint más gyulladáskeltő anyagok szabadulnak fel a szervezetben. Ez a folyamat okozza az allergiás tüneteket, amelyek a következők lehetnek:

• Bőrreakciók: Csalánkiütés, viszketés, ekcéma, bőrpír, duzzanat.
• Emésztőrendszeri tünetek: Hasi fájdalom, hányinger, hányás, hasmenés, hasi görcsök.
• Légzőrendszeri tünetek: Orrfolyás, orrdugulás, tüsszögés, köhögés, zihálás, nehézlégzés, torokszorítás, gégeödéma.
• Szív- és érrendszeri tünetek: Szédülés, ájulás, vérnyomásesés, szapora pulzus.
• Egyéb tünetek: Szájzsibbadás, ajak- vagy nyelvduzzanat.

Az ételallergia tünetei általában gyorsan, percek vagy órák alatt jelentkeznek az allergén elfogyasztása után. A reakció súlyossága változó lehet az enyhe bőrtünetektől az életveszélyes anafilaxiás sokkig. Az anafilaxia egy súlyos, egész testre kiterjedő allergiás reakció, amely légzési nehézségeket, hirtelen vérnyomásesést és eszméletvesztést okozhat, és azonnali orvosi ellátást igényel.

A leggyakoribb ételallergének közé tartoznak a tej, tojás, földimogyoró, diófélék, szója, búza, halak és rákfélék. Ezeket kötelező jelölni az élelmiszer címkéken. A tejfehérje-allergia a tejtermékekben található fehérjék, például kazein és tejsavó iránti túlzott immunválasz eredményeként jön létre. A tejfehérje-allergia különbözik a laktózintoleranciától, mely egy enzimhiány miatt jelentkezik, nem pedig immunrendszeri reakció eredményeként. Ilyenkor teljes tejmentes étrendet szükséges tartani, gyógyszerrel nem kezelhető az állapot. A tejfehérje-allergia elszenvedői számára már a legkisebb mennyiségű tejfehérje is kiválthat súlyos tüneteket, beleértve az allergiás sokkot is, ami életveszélyes lehet. Az ételallergia gyakrabban fordul elő gyermekkorban, de felnőtteket is érinthet. Sok gyermek kinövi az ételallergiáját, különösen a tejre és tojásra való allergiát, de a diófélékre és tenger gyümölcseire való allergia gyakran megmarad felnőttkorban is.

Az ételallergia diagnózisa általában allergológus vagy gasztroenterológus szakorvos által történik, aki kikérdezi a páciens kórtörténetét, fizikai vizsgálatot végezhet, és különböző teszteket alkalmazhat, mint például bőrpróbát vagy vérvizsgálatot (specifikus IgE antitestek mérése). Az ételprovokációs teszt is alkalmazható, amely során orvosi felügyelet mellett fokozatosan adagolják a gyanúsított élelmiszert a páciensnek, hogy megfigyeljék a reakciót.

Az ételallergia kezelésének legfontosabb része az allergént tartalmazó élelmiszerek szigorú elkerülése. Az allergiás reakciók kezelésére antihisztaminok és kortikoszteroidok alkalmazhatók. Súlyos allergiás reakció esetén adrenalin injekcióra (EpiPen) lehet szükség, amelyet az allergiás személynek vagy gondviselőjének mindig magánál kell tartania.

Az ételintolerancia, más néven ételérzékenység, nem az immunrendszer reakciója, hanem az emésztőrendszer képtelensége egy bizonyos élelmiszer vagy annak összetevőinek megfelelő lebontására. Ez általában valamilyen enzim hiánya vagy elégtelen működése miatt következik be. A leggyakoribb példa a laktózintolerancia, amely a laktáz enzim hiánya miatt alakul ki, ami a tejcukor (laktóz) lebontásához szükséges.

Az ételintolerancia tünetei általában lassabban alakulnak ki, órákkal vagy akár napokkal az érintett élelmiszer elfogyasztása után. A tünetek gyakran emésztőrendszeri jellegűek, de más szerveket is érinthetnek:

• Emésztőrendszeri tünetek: Puffadás, hasi fájdalom, hasmenés, székrekedés, fokozott bélgázképződés, hányinger.
• Egyéb tünetek: Fejfájás, migrén, fáradtság, bőrproblémák (pl. pattanások, ekcéma), ízületi fájdalmak, orrdugulás.

Az ételintolerancia tüneteinek súlyossága gyakran függ az elfogyasztott élelmiszer mennyiségétől. Kis mennyiség elfogyasztása nem feltétlenül okoz tüneteket, míg nagyobb mennyiség intenzívebb panaszokat válthat ki.

A leggyakoribb ételintoleranciák közé tartozik a laktózintolerancia, a fruktózintolerancia, a gluténérzékenység (nem cöliákia), a hisztaminintolerancia és a szalicilát-intolerancia. (Cöliákia egy harmadik kategória, ez esetben egy autoimmun betegségről beszélünk, ahol bél biopszia szükséges a diagnosztizáláshoz).

Az ételintolerancia diagnózisa gyakran nehezebb, mint az ételallergiáé, mivel a tünetek késleltetve jelentkezhetnek, és nem specifikusak. A diagnózis felállításában segíthet a részletes étkezési napló vezetése és az eliminációs diéta, amely során bizonyos élelmiszereket kiiktatnak az étrendből, majd fokozatosan visszavezetnek, hogy azonosítsák a problémát okozó élelmiszert. Léteznek különböző laboratóriumi tesztek is, például a laktózintolerancia diagnosztizálására szolgáló hidrogén kilégzési teszt. Az IgG alapú ételintolerancia tesztek megbízhatósága azonban vitatott, érdemes mellé orvosi véleményt kérni.

Az ételintolerancia kezelése elsősorban a problémát okozó élelmiszerek vagy azok mennyiségének csökkentésén alapul. Bizonyos esetekben, mint például laktózintolerancia esetén, enzimkészítmények (laktáz tabletta) segíthetnek az emésztésben. A hisztaminintolerancia esetén a hisztaminban gazdag élelmiszerek kerülése és a hisztamin lebontását segítő DAO enzim pótlása lehet hasznos.

Az ételallergia és az ételintolerancia közötti legfontosabb különbségek a következők:

Fontos hangsúlyozni, hogy ha valaki ételallergiára vagy ételintoleranciára gyanakszik, forduljon orvoshoz vagy dietetikushoz a megfelelő diagnózis és személyre szabott kezelési terv kidolgozása érdekében. Az öndiagnózis és a nem megfelelő diéta káros lehet az egészségre, valamint a “túldiétázásnak” számos káros következménye lehet.